Vasárnapi ötórai tea - 2014 - 12.hét

"Vasárnapi Kávéházi körsétánk"
A NEW YORK KÁVÉHÁZ ÉS TÖRZSVENDÉGEI 2. rész

Múlt héten a New York kávéház történetéről olvashattatok egy posztot, ma pedig áttérünk arra, hogy pontosan kik is voltak a leghíresebb törzsvendégek. A We Love Budapest cikkében sosem hallott érdekességeket is olvashattok, kiderül például, hogy milyen ételt rendeltek az írók a New York-ban?
Az újságírók manapság modern szerkesztőségekben vagy éppen egy laptop társaságában, otthon dolgoznak: a századforduló idején gyakorlatilag beköltöztek a kávéházakba, amelyek közül a legfontosabb idővel a New York lett. Éjjel-nappal elücsöröghettek itt egy kávé mellett, lapokat olvastak, írtak és ittak, állást kerestek és szerződéseket kötöttek. A közeg, a szerkesztőségek és a művészek, valamint a Nagykörút közelsége vonzotta a kritikusokat is, akiknek rendkívül kedves jelszava ez volt: „Az élőkről vagy rosszat, vagy semmit!”

Hamarosan otthonra találtak a csodás falfestmények alatt a filmesek is, köztük Korda Sándor és Kertész Mihály. A lenti helyiségben, az úgynevezett Mélyvíz egyik asztalánál fogyasztotta legendásan gazdag ételeit Csortos Gyula, a másik remek színész, Páger Antal pedig a römizés szenvedélyének hódolt.

"Csortos Gyula, a II. világháború előtti magyar filmgyártás legendás színésze legtöbbször a New York kávéházban ebédelt. Egy alkalommal, miután leült az egyik asztalhoz, rémülten rohant hozzá a főpincér:
- Művész úr! Elnézést, ez az asztal foglalt.
- Akkor vigyék el! - mondta a színész, és nem mozdult helyéről.
Kedvenc csemegéje volt a rák. Megrendelte. De - mint ismeretes - a rák ollója a java, a többi nem ér semmit. Megérkezett a rák, de egyik ollója hiányzott. Csortos hívta a pincért, és szótlanul rámu-tatott az olló helyére. A pincér dadogni kezdett:
- Igen... látom, művész úr, vagyis... nem látom, mert hiányzik. Igen, határozottan hiányzik az egyik ollója, de mi erről nem tehetünk. Tetszik tudni, ezek a rákok vadállatok, vérengzőek, állandó harcban állnak egymással. Persze... az ollójuk a fő fegyverük, vagyis más fegyverük nincs is... Na már most, a helyzet nyilván az, hogy ez a rák, harc közben - valószínűleg egy nőstényért törhetett ki a küzdelem -, elvesztette az ollóját.
Csortos szótlanul végighallgatta a pincért, majd így szólt:- Jó. Értem. Akkor hozzák ide nekem a győztest.
forrás:http://vicctanya.hu/vicc_kategoriak/40/Anekdotak/30

A kávéház azonban mégis leginkább az irodalmárok miatt lett emlékezetes az utókor számára, akiket a sonkás-szalámis-sajtos, nevetségesen alacsony áron vagy hitelre kínált „írótál”, más néven „kis irodalmi” is vonzott. Itt szerkesztette Ignotus és Osvát Ernő a korszak meghatározó lapját, az 1908-ban indult Nyugat című folyóiratot. Gyakran megfordult itt Ady Endre, Móricz Zsigmond és Kosztolányi Dezső is. A főpincér minden vendég szokását észben tartotta, így Krúdy söre sosem lehetett hideg, Bródy Sándornak sötét tejeskávét, zsemlét és parádi vizet, Karinthynak langyos kávét szervíroztak sok habbal, míg Molnár Ferenc kedvence a francia konyak volt. Folytatjuk...A teljes cikk itt: http://welovebudapest.com/budapest.nevezetessegei/120.eves.new.york.cafe