„GENGSZTER PÉNTEK”
A „kis feketéről” ír: Póth Judit – 48.hét
“Soha nem túlöltözött vagy alul öltözött az, aki kis fekete ruhát visel.” Karl Lagerfeld
Az 1920-as években a fekete szín még a gyász színének számított, nem illett más alkalmakkor viselni. A gyász szimbólumának tartott öltözéket a viktoriánus korban vezették be, amikor a gyászoló özvegyeknek legalább két évig feketét kellett viselniük.
Ellenben Coco Chanelnek köszönhetően ez 1926-ban megváltozott, amikor is a tervezőnő közzétette egyszerű, rövid fekete ruháját a Vogue-ban. A magazin által megjelentett „Chanel Ford” névre keresztelt ruha a T-modellhez hasonlóan minden társadalmi réteghez szólt, a Vogue szerint „minden nő ízlésének megfelel”. Sikeréhez nagyban hozzájárult, hogy egy remekül variálható darab: hordhatjuk kiegészítőkkel, vehetünk rá blézert, övet vagy akár szimplán önmagában is viselhetjük. Megállja a helyét koktélpartin, színházban, estélyen, bálban vagy akár egy állásinterjún is. A nők lassan kilencven éve érzik úgy, hogy a kis fekete ruha széppé és elbűvölővé teszi őket, sosem megy ki a divatból, sokoldalú és megfizethető. A mai napig minden nő gardróbjának jokere a kis fekete ruha.
Mottó: „A nők gondolnak az összes színre, kivéve a színek hiányára. Én azt mondtam, a feketében minden megvan. A fehérben is. A szépségük teljes. A tökéletes harmónia.” — Coco Chanel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése