„VASÁRNAPI ÖTÓRAI TEA”
20-30-as évek társasági élet szerzője: Szép Annabella
Mottó: „Volt, tehát van, van, tehát lesz.” – Karinthy Frigyes
Beamter Bubi és a vibrafon
Beamter Jenő, becenevén Bubi a 20. századi magyar jazzélet jelentős figurája volt. A ’30-as évektől különböző tánczenekarokban játszott dobon és vibrafonon is.
De mi is az a vibrafon? Ránézésre leginkább a gyermekjátékként is ismerős xilofon rokonának látjuk. Különböző keménységű ütőkkel játszanak rajta. A megütött lapok alatt cső alakú, hangolt rezonátorok helyezkednek el. A felső csővégeken lévő elektromos meghajtású forgószelepek váltakozva nyitják és zárják a rezonátorokat, így jön létre a vibrafonra jellemző hangzás. A zenész a szelepek fordulatsebességének változtatásával módosíthatja a vibratót. Egy-egy hang időtartamát hangfogó szerkezettel (pedállal) szabályozzák.
A ’20-as években találták fel ezt az ütőhangszert, és azonnal népszerű lett a dzsessz-zenekarokban hazánkban is így nem csoda, hogy a fiatal jazzdobos figyelmét is felkeltette.
Bubi a harmincas években számos zenekarban megfordult, népszerű volt, sok pénzt keresett. De 1942-ben munkaszolgálatra hurcolták, majd hadifogságba került. Itt találkozott Örkény Istvánnal, aki a Lágerek népében is megírta Bubi visszaemlékezéseit a háború előtti életről, a pesti éjszakáról: szélhámosok, mágnások, kifutófiúk, zenészek… (http://orkenyistvan.hu/bubi - érdemes elolvasni) Bubi később hazatért és keresett zenész volt továbbra a Magyar Rádióban és külföldi fellépéseken is. A hetvenes években Frank Sinatrával is fellépett, illetve Martiny Lajos híres zenekarvezető-zongoristával, akivel már a háború előtt is játszott és akivel még 1982-ben is készített felvételt. Bubi 1984-ben hunyt el: emlékét ma Budapesten a Dob u. 46/b alatti házon emléktábla őrzi: azon a házon, ahol egykoron Seress Rezső, a Szomorú vasárnap szerzője is élt.
http://www.youtube.com/watch?v=_Ta0rstKu1U
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése