KEMÉNYKALAP
Szerző: Dörnyei András
Mottó: Én vagyok az utca hírmondója... (Lópici Gáspár)
Ismét kalapolok egy kicsit! Na, nem kéregetek, hanem folytatom sorozatomat. Már esett szó a kürtőkalapról, vagyis a cilinderről, ma a coke-ról, másnéven a dinnyéről (chapeau melon, melone), még másképpen a bowlerről, vagy ahogy mi igazán ismerjük, a keménykalapról lesz szó. Hívhatjuk még bobnak, derbynek, billycock-nak vagy bombinnak is.
Története 1849-ben kezdődött, amikor is William Coke megrendelésére a Lock's kalapműhely elkészítette az első keménykalapot. Coke olyan alacsony építésű, de mégis tartós kalapot rendelt, amelyet erdészei használhattak anélkül, hogy az aljnövényzet, vagy a faágak lesodorták volna a fejükről. 1850-ben a Bowler & Son cég kezdte el gyártani a kalapot, ami rövid időn belül népszerű lett a viktoriánus korban. Először a munkásosztály, majd később a közép- és felsőosztály körében is. Olyannyira, hogy bizonyos esetekben még a cilindert is felváltotta. Népszerűségét az 1960-as évekig töretlenül fent is tartotta. Akkoriban a tőzsdeügynökök és bankárok kedvelt fejfedője volt. A vadnyugaton is népszerű volt, az 1900-as években brit telepesek Afrikában, az 1920-as években brit vasúti munkások Dél-Amerikában terjesztették el a keménykalapot. Nigériában ma is divat, Kongóban a sapeur-ök, míg Dél-Amerikában a kecsua nők hordják. Szívesen alkalmazták filmekben is, és sok híres színész jellegzetességévé vált, gondoljunk csak Charlie Chaplinre, Stan és
Panra, Hercule Poirotra, vagy az 1960-as évek brit sikersorozatában, a Bosszúállókban szereplő Jonathan Steedre, esetleg a Kabaré csínos dívájára, Sally Bowlesra. Ma már csak elvétve találkozhatunk az utcán keménykalappal, Angliában is jóformán már csak a királynő gárdatisztjei hordják városi ruházatukhoz.
A vintage előretörésével talán a bowler is visszanyerheti régi méltóságát.
Folyatjuk jövő szerdán...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése