Kévéházi körsétánk: A NEW YORK KÁVÉHÁZ ÉS TÖRZSVENDÉGEI 1.rész
A Centrál mellett a New York kávéház volt a legjelentősebb irodalmi kávéházunk, és mivel mi is itt tartottuk legutóbbi, remekül sikerült író-olvasó találkozónkat, a New York-ról két poszttal is készülünk. Íme az első rész:
A New York-palotát 1894-ben alapították a New York Life Insurance Company biztosítótársaság megbízásából, így az épület az október 23-i átadás után sokáig a cég székhelyeként szolgált, a kávézóval a földszinten. A pazar kávézó velencei csillárokkal és szökőkúttal kápráztatta el a vendégeit, rendelkezett külön úgynevezett Hölgyteremmel, és a játékteremként fenntartott híres „Mélyvíz” teremmel is. Bár a kávéházat alapvetően az előkelő közönségnek szánták, hamar a főváros legnépszerűbb találkahelye lett – az anekdota szerint a helyi bohémek a megnyitó után a Dunába dobták a hely kulcsait, hogy éjjel-nappal nyitva legyen.
Harsányi Adolf és fivére 1900-ban átvették a kávéház vezetését, ezzel a New York-ban pezsgő irodalmi élet indult: a főpincér papírt és itatót tett az irodalmárok elé, a tulajdonosok lexikonokat, könyveket vásároltak, előfizettek a legfontosabb hazai és nemzetközi lapokra, valamint kifogyhatatlan tintakészletet is felhalmoztak. Nem kellett sokat várni, hogy kialakuljanak az irodalmi asztaltársaságok: itt volt az írók és újságírók „Otthon Köre”, ez volt a Pesti Napló, a Nyugat törzshelye, utóbbi egy ideig a kávéházban működtette a szerkesztőségét is.
A New York egyik leghűségesebb és legismertebb törzsvendége Kosztolányi Dezső volt, aki több verset is írt a kávéházról, íme az egyik:
Szellemidézés a New York-kávéházban
A kávé gőze illan át forogva
a téli reggel füstjén szerteszét,
s ott, hol zabáltunk hajdan éhgyomorra
dicsőséget, dohányt és feketét,
nők, villanyok között, tombolva nyersen,
a lehetetlent érzem én magát,
szeszélyt, kalandot, sok-sok régi versem
és ifjúságom vad aether-szagát.
Lásd, most jöhetnél, Osvát. A halál tán
el is bocsát, jelenj meg e találkán,
ragyogj föl a barok oszlop megett,
hadd lássam egyszer még, örökre sértett
gyászomba, rég eltűnt, fényes kisértet,
vezérkedő, roppant szemüveged.
(Forrás: Wikipedia)
Folytatjuk jövő vasárnap a New York kávéház törzsvendégeivel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése